Az Egyesület története
Bevezetés: a település története
Kóka Budapesttől közel 50 km-re van, Dél-Kelet felé, Nagykátától Észak-Nyugatra található a térképen. Délen Sülysáppal, északon Zsámbokkal, nyugaton Dánnyal, keleten Tápiószecsővel, északkeleten Tóalmással határos.
Felszíne az évezredek és évszázadok folyamán alakult ki. A Duna-Tisza közén, a Jászság, a Kunság és a Pesti síkság találkozásánál települt község. Tápió vidékéhez tartozik a Déli-Cserhát és a Gödöllői dombság találkozási pontján terül el. A Felső-Tápió folyó a település nyugati részén folyik, közel 7 km hosszan átfolyik a településen is. Községünk dombjai a Gödöllői-dombság utolsó nyúlványai az Alföld felé.
Koordinátái: É.sz. 47 fok, 29 perc, K.h. 19 fok, 35 perc
Feltételezhető, hogy a község területén már a tatárjárás előtt is éltek emberek. Három település létezett ezen a területen az Árpád-korban: "Kouka" (Kóka), "Koachi" (Kovácsi) és "Warok" (Várok, vagy Várak). Erről írásos forrás is van 1254-ből.
Van egy 1906-ban feltárt nagyfontosságú régészeti lelet is, ahol egy honfoglalás kori magyar sírban ló koponyát és lábcsontokat találtak az emberi váz lábánál, kengyel pár és csikózabla kíséretében.
Kóka 1254-ben szerepel először az oklevelekben Konka vagy Kouka néven. Ekkor IV. Béla király Kouka-i Lőrinc fia Egyednek adományozza a királyi kovácsok Kouchi nevű lakatlan földjét. Ezután 150 évig volt falunk a Kókai család birtoka. 1406-ban azonban a Kókai Kalcsi János fia Pál gyermektelenül hunyt el, így az összes birtoka a királyra szállt vissza.
A család kihalása után zavaros idők következtek Kókára és a szomszédos falvakra, mert Zsigmond király 1406-ban először a királyi kápolna ellátását rendelte a tőlük származó jövedelmet, 1409-ben azonban elcserélte Tétényi Andrással, annak tétényi birtokáért, Egreg váráért. Egy év multával azonban visszacserélte tőle Kapi váráért és tartozékaiért. Ezek a cserék a Kókai birtoktest jelentős értékére utalnak.
1424. május 20-án, Visegrádon kelt oklevelében Zsigmond király, hogy Borbála királyné, özvegysége esetén, kellő módon meg tudjon élni, neki adja - többek között - a Kóka birtokot. Hasonlóképpen tesz Albert király is, aki 1439-ben szintén nejének, Erzsébetnek adja Kókát. 1472-től a Túróczyak a birtokosai. 1511-ben Ulászló király elveszi tőlük, s György brandenburgi őrgrófnak adományozza, bár 1511. március 7-én nemes Kókai Németh Gál Túróczy Bernold fiai nevében tiltakozik ez ellen a budai káptalan előtt.
Röviden ennyit a település keletkezéséről, elhelyezkedéséről.
Nagyobb térképre váltás
Forrás: "Kóka helytörténete" című kiadvány, melyet szerkesztett és lektorált: Krámer Iván
Oldal: 1/6
Ezt az oldalt eddig 2656 alkalommal tekintették meg
|
