Szolgálati csoport: "A"    Vissza az előző oldalra Kezdőoldalra Oldaltérkép Kapcsolat RSS Kék lámpa ki/be 


 





Az Egyesület története


A tűz elleni védekezés


A tűz léte régebbi időkre vezethető vissza, mint az emberiség története. Tüzek keletkeztek az ősidőkben is, pl. villámcsapás, öngyulladás.
A természetes úton elharapódzott lángokat az ősember is kezdetben csak tétlenül szemlélhette, vagy elfutott a tűzáradat közellétére. Fejlődésként tudhatjuk, amikor már a lángokat védekező eszközként is felhasználták a vadállatok elriasztására, a sötétség megvilágítására, és a hideg mérséklésére stb.
Az emberiség tehát csak később jutott el a fejlődés azon szakára, amikor már szolgálatába volt képes állítani a tüzet. Ekkor viszont már szükségessé vált a tűz mesterséges előállítása.

Ezzel egyidejűleg a civilizáció felé tett hatása mellett, a tűz pusztító hatását is kénytelen volt tapasztalni, ami kényszerítően hatott a tűzelleni védekezés kialakítására.

Napjainkban is e kettős teória érvényesül, mely szerint civilizált életünk nélkülözhetetlen eleme a tűz, másfelől ádáz ellenségünké tud válni, amikor küzdeni kell ellene.
A tűz elleni védekezés bár társadalmi feladat, de szakirányú követelményeit csak jól képzett tűzoltóság tudja megvalósítani.
Ebben a felismerésben kezdődött el a tűz elleni védekezés szervezett formája, ha figyelembe vesszük, hogy az önkéntességen alapuló tűzoltóságok a nyugati országok némelyikében csak az 1840-es években alakultak, akkor hazánk e téren is igen előkelő helyet foglalt el, ugyanis Aradon 1834-ben, Nagyváradon 1851-ben már Önkéntes Tűzoltóság alakult.

Itt említést érdemel a debreceni diákok tűzvédelmi szerveződése, első esetben 1760, majd második esetben, a szabadságharc leverése után 1850 körül.
Fővárosunkban is csak 1863-tól számítható az önkéntes tűzoltó testületek múltja, ezért igazán dicsőségessé válik községünknek e téren megtett lépése, hogy 1889-ben már a Kókai Tűzoltó Testület is bejegyzésre került 40 fővel. Életre hívója Eördögh Kálmán, Kóka község főjegyzője volt, aki azon felül, hogy egy szervezett, vagyonvédelmi csoportot hozott létre, ezzel megalapozta községünk közéleti szereplőinek első csoportját is.
A testület működése igen vonzóvá lett a középkorú és fiatal férfiak körében. (Az 1921-ben készült csoportképen 45 főből, 40 fő díszegyenruhában és 5 fő polgári ruhás testületbeli vezető látható)
Az alapító Eördögh Kálmán főjegyző a községi költségvetés legfőbb irányítójaként igen kiemelkedően kezelte a tűzoltó testület anyagi szükségleteit az oltóeszköz állomány mellett, a személyi felszereltség (gyakorló és díszegyenruha, mentőöv, balta) beszerzéseit is előtérbe helyezte. Ezzel igen vonzóvá tette a falusi iparosok és földművelő fiatalok számára a testületbe való önkéntes jelentkezését.
Ez időben került sor Kossuth Lajos Pesten történő temetésére is, melyen 30 fő Kókai Önkéntes Tűzoltó vett részt díszegyenruhában Eördögh Kálmán vezetésével. Ferenc József császár Magyar Királyi Kamarája ugyanis nem engedélyezte katonai pompával való temetését. A temetési rendezőbizottság elnöke "Bárány IV. Ernő" Budapesti Önkéntes főparancsnok felhívására 1150 fő önkéntes tűzoltó biztosította a temetés ünnepélyességét és rendvédelmét.

A kornak mindig megfelelő személyi védelmi felszerelés biztosításához a községi költségvetésen felül a kókai nagybirtokos is hozzájárult, ugyanis a mai major terület területén a század elején valós uradalmi major állott, ahol 1910 körül az éves dohánytermés a pajtákkal együtt elégtek. A major egyéb épületeit és szérűs kertjét önkéntes tűzoltók mentették meg.
Ezt követően, kb. 4 évvel később, 1914-ben, a Pesti utcában lévő Táblás kocsma égésénél vívták ki a falu vezetésének és lakosságának elismerését, noha időközben több szérűskerti, istálló és lakóházi tűzeset oltásában vettek részt, úgy éjjel, mint nappal egyaránt.
Villanyáram hiánya miatt a gyertya és petróleum világítás gyakori tűz keletkezési forrása volt.

Riasztás eszköze a tűzilárma, a harangok félreverése és a tűzoltói kürtszó volt. A kürtszóval való riasztást gyakran lóháton, megkerülve a falut, alkalmazták. Gyakori szereplője volt ennek id. Gödöllei István, aki ifjú kora óta tagja volt a testületnek.

Az első világháborút megelőző 1910-es években, a község vezetését Százdi István nevű jegyző vette át, aki az önkéntes tűzoltóságot nem az elődjéhez hasonlóan, hanem inkább hanyagul kezelte, ami némi hanyatlást eredményezett úgy a személyi, mint anyagi fejlődésben. Ezt igazolja az is, hogy 1921-ben készült csoportképen 41 fő egyenruhás tűzoltó 4 fő civil (Győrkös Pál és Geleta János pártoló tagok, és 2 fő községi előjárók) láthatók, Százdi főjegyző viszont nincs rajta. Ezt a körülményt még inkább fokozták a katonai behívások, mivel a parancsnoknak, és számos testületi tagnak be kellett vonulnia.

Oldal: 2/6

«« « 1 2 3 4 5 6 » »»

Ezt az oldalt eddig 2058 alkalommal tekintették meg


© 2008 Kókai Önkéntes Tűzoltó Egyesület
A weboldalt készítette: webmeszler.hu
Valid HTML 4.01 Transitional