Szolgálati csoport: "C"    Vissza az előző oldalra Kezdőoldalra Oldaltérkép Kapcsolat RSS Kék lámpa ki/be 


 





Az Egyesület története


Az ÖTE a XX. század első felében


Százdi nevű jegyzőt több hanyag intézkedése folytán a kókai nép valóságosan elzavarta. Helyébe 1923-ban Kocsák Sándor lépett. Főparancsnoki címmel átvette a tűzoltóság felügyeletét. Ezzel rendkívüli pártfogója lett a tűzoltó testületnek. Úgy kulturális, mint szakmai téren nagy lendületet adott a testület életének.

A már működő, de kis létszámú fúvós zenekart igyekezett bővíteni, és azt a községi kulturális tevékenységbe beleilleszteni. 1932-33-ban a községháza építése során kiemelten vette számításba a tűzoltóság érdekeit, ezért négy szerállásos szertárat, és őrszobát építtetett.

A szertárba 3 db kocsifecskendőt (90 l/p, 100 l/p, 120 l/p) és 10 hl-es lajtkocsit szerzett be. Az új községháza újra bútorozása során a szobájából kikerült régi bútorokkal az új őrszobát látta el, melyből 1 db keményfa szekrény ma is jelen testület használatában van.

Kocsák Sándor főjegyző Eördögh Kálmánhoz hasonlóan az elsődleges vagyonvédelmi tevékenységen túl, a község közéleti szereplőinek csoportját a testületben vélte kialakítani, ugyanis az 1927-ben készült fényképeken a tűzoltóság tagjai között láthatjuk már a kókai közélet valamennyi vezetőjét. (Kocsák Sándor főjegyző, Varró István bíró, Dr. Brezovszky László orvos, Győrkös Pál gyógyszerész, Geleta János kántortanító).

A felújított 110 éves szekrény


A testület gerincét neves kókai iparosok (Ollé Gábor, Hartyánszki Lajos, Esküdt Sándor, Esküdt János, majd később Frész Sándor és Czini Mihály) alkották, akik mellett szép számban vettek részt földművelő fiatalok és középkorúak.

Ez időben már korban kiemelkedő felszereléssel (3 db kocsi-fecskendővel és 1 db vízszállító lajttal) rendelkeztek, valamint személyi felszerelésként gyakorló- és díszegyenruhával, sisakkal, mentőövvel és baltával.

Az 1930-as években a felszerelést már 400 l/p teljesítményű motoros fecskendővel bővítették, ami falusi viszonylatban ritka számba menő fejlődésnek számított. Ekkor a parancsnok Józsa Lajos volt, aki 1937-ben megyei szervezésű parancsnoki képzőn vett részt Vácon.
Az esetenként előforduló szérűskerti, gazdasági épület lakóházi tűzesetek közül a legnagyobb próbát 1943 nyarán a Szecsei utcában kialakult tűzeset jelentette, ahol a nyári szárazság és erős nyugati szélvihar folytán 7 lakóház égett le.

A még nagyobb kár keletkezését a motoros fecskendő bevetésével sikerült megakadályozni, amely megfelelő vízmennyiséget szállított a Körtefa utcai agyagbányából a Zöld utcai házsorokon keresztül (400 m) a tűz által érintett területre.

Az 1944-es évben, a tömeges katonai behívások révén, igen-igen lecsökkent az aktív tagok száma, hiszen számos jól képzett fiatalnak és középkorú tűzoltónak kellett bevonulnia katonai szolgálatra. A németek katonai megszállása folytán a nyugati hatalmak bombatámadásaikat országunkra is kiterjesztették, ami községünkre is komoly veszélyt jelentett.
Az ekkori parancsnok, Laczkó Ferenc, és a községi elöljáróság elrendelte a tűzoltóság állandó felügyeletét két őrhelyen, a községházán és a templomtoronyban.
A tűzoltói létszám leterheltségének könnyítésére a levente mozgalom tagjait is bevonták. A templomtoronyban 2 fő levente, a községházán pedig 1 fő tűzoltó és 1 fő polgári személy a lófogatával tartott ügyeletet. Az aratás, cséplés időszakára szigorú tűzvédelmi rendelkezésekkel szabályozták a gabona behordását, cséplését és a szérűskertek kialakítását.
Fő szempont volt a lakóházak és a kenyérgabona tűztől való védelme. Veszélyes, szűk területekre gabonát nem volt szabad behordani. A faluszéleken közös szérűket alakítottak ki.

Az 1944-es év csapadékban igen gazdag volt, és szerencsére sem a község belterületén, sem pedig külterületén tűz nem keletkezett. Késő ősszel viszont már a háborús hangulat hatására minden ügyeleti szolgálat megszűnt, és november 14-én késő este a vízimalom minden beavatkozás nélkül teljesen leégett. A tűz keletkezésének oka ismeretlen. Két feltételezés közül az egyik, hogy a német katonaság visszavonulása során gyújtotta fel, a másik, hogy belövés érte.
A katonai front áthaladása, állása idején a kókai tűzvédelemre ható esemény, hogy a motoros fecskendőt a Szovjet katonaság elvitte a tóalmási repülőtérre, ami nem került vissza, bizony jelentős mértékben csökkentette tűzoltóságunk hatékonyságát.

Ez időben a parancsnok Laczkó Ferenc volt, aki jó képességével, a testületi tagok összetartásával, fiatal tagok beszervezésével, biztosította a község tűzvédelmét.
A háborúban és hadifogságban elveszett tagok helyét fiatalok vették át, akik nagy lelkesedésről és szorgalomról tettek bizonyságot.
A front utáni években szinte elemi erővel tört föl a közösségi életbe való tenni akarás, sorra szerveződtek a járási és megyei szintű tűzoltóversenyek, ahol tűzoltóink minden esetben kiválóan szerepeltek.
Elismerésül az Állami Tűzoltóság Pest Megyei Parancsnoksága 1954-ben ismét egy 400 l/p teljesítményű motoros fecskendőt adományozott községünknek. Ekkor a parancsnok Czini Mihály, majd két évvel később Gedei Lajos volt.

Oldal: 3/6

«« « 1 2 3 4 5 6 » »»

Ezt az oldalt eddig 1947 alkalommal tekintették meg


© 2008 Kókai Önkéntes Tűzoltó Egyesület
A weboldalt készítette: webmeszler.hu
Valid HTML 4.01 Transitional